Alakformálás táncos módra
– BESZÉLGETŐPARTNEREM TÓTH ILDIKÓ “FECSKE” Harangozó-díjas táncművész és koreográfus Volt
Az interjú Budapest I. kerületének kerületi lapjában, a “Várnegyed” újságban jelent meg 2017. februárjában.
A jó erőnlét, a hajlékonyság, az egészség és a harmónia érdekében végzett kondicionáló torna a hét négy napján várja a mozogni vágyó érdeklődőket a Bem rakparton, a Bem6-ban. Talán kevesen tudják csak, hogy a Budavári Művelődési Ház programján szereplő alakformáló konditorna vezetője nem más, mint Tóth Ildikó „Fecske”, Harangozó-díjas táncművész és koreográfus. A kulturális színtér népszerű gimnasztikájának házigazdájával beszélgettünk.
» Ildikó, már több mint 25 éve tartasz alakformáló tornát itt, a Budavári Művelődési Házban. Mi az, ami egy elismert táncművészt ennyi év után is inspirálni tud egy hétköznapinak tűnő zenés gimnasztikás foglalkozásban?
Ami motivál, az elsősorban a mozgás szeretete, illetve a fantasztikus csapat, az a kör, akik hozzám járnak tornázni. Vannak köztük olyanok, akik tényleg közel 25 éve vannak itt, ez is nagyon inspiráló. A kislányom néha kérdezi, hogy hol vannak a barátnőim, erre mindig azt válaszolom, hogy nekem bizony nagyon sok barátnőm van, csak mi nem kávézni vagy moziba járunk, hanem együtt tornázunk. Ami számomra fontos, hogy olyan embereket tudok megmozgatni népzenére, világzenére, akik azelőtt azt sem tudták, hogy mi az.
» A Harangozó-díj a táncművészet bármely ágában folytatott alkotói, előadói, tudományos és pedagógiai tevékenység elismerésére adományozható állami kitüntetés, minden évben március 15-én hét személy kaphatja. Te 2011-ben vehetted át a díjat. Elmesélnéd, miként élted meg ezt az időszakot?
Amikor megkaptam a díjat, sokan meglepődtek, a legtöbben azt hitték, hogy már évekkel ezelőtt átvehettem ezt az elismerést. (nevet) Boldog időszak ez az életemben, nagyon örültem neki és büszkeséggel töltött el, hiszen ezzel a díjjal a sokéves munkámat, a megannyi belefektetett energiát és az ezáltal elért sikereimet ismerték el.
» Táncművészként hogyhogy nem inkább néptánc órákat tartasz a művelődési házban? A kerületi igények vagy te magad tudatosan alakítottad így?
A nyolcvanas években, az Állami Népi Együttesből való kiválásom és a Kodály Kamara Táncegyüttes feloszlása után megszűnt az állandó gyakorlási lehetőségünk, ami ide kötött
bennünket. Elkezdtük járni a világot, gyakorlatilag ahol élnek magyarok és szerettek volna néptáncot tanulni, ott mi megfordultunk. Jártunk ebben az időszakban Ázsiában,
Ausztráliában, Kanadában, az USA-ban, Dél-Amerikában, illetve Európa sok-sok pontján. Egy-két hónapot töltöttünk mindig külföldön, emellett azért itthon is aktívak maradtunk, ekkor kerestek meg a Budavári Művelődési Házból a konditorna kapcsán. Ha jól emlékszem, előttem Sákovicsné Dömölky Lídia olimpiai bajnok vívónő tartott itt tornát, így a foglalkozások időpontjai már adottak voltak, volt egy kialakult középkorosztályú közösség is, akik rendszeresen jártak ide mozogni. Tetszett, hogy így nekem is állandóvá válik újra a mozgás, illetve én is itt lakom a Várban, nagyon jó, hogy a kerületben tudom ezt csinálni, így bátran ajánlom bárkinek, aki itt él. A művelődési ház jól megközelíthető, festői helyen található közösségi tér, egyszóval a tökéletes helyszín, ahol eltölthetjük együtt ezt a heti néhány aktív órát.
» A torna mellett a tánc még mindig főszerepet játszik az életetekben? Együtt is táncoltok még a férjeddel? (Tóth Ildikó férje Farkas Zoltán „Batyu” szintén táncművész, nem csak az életben, hanem a táncban is párok – a szerk.)
A tánc mindig is főszerepet játszott az életünkben. Miután férjemmel önállóan utaztunk külföldre tanítási célokkal, utána jött Sebestyén Márta és a Muzsikás zenekar, velük már a világ legnagyobb színpadain léphettünk és lépünk fel a mai napig. Mostanában már kevesebb ilyen alkalom adódik, de jelenleg is aktívak vagyunk. A táncokat most is tanítjuk, ennek is megvannak a különböző helyszínei, manapság már legtöbbször profi körökben oktatunk. Volt időszak, amikor sok amatőr együttesbe, gyakran vidékre is jártunk, de mivel sokszor utaztunk hosszabb időre külföldre, ezért ezekben az együttesekben nem tudtunk állandósulni, így inkább a nagyobb, profi együttesek – pl. a Duna Táncegyüttes vagy az Állami Népi Együttes – azok, akik felkérnek bennünket tanítani.
» Miben különb az általad vezetett foglalkozás egy másik tornaóránál? Kiknek ajánlod ezt a mozgásformát?
Alakformáló torna, hiszen az egész testet, minden izmot átmozgatunk, de nem egy általános testnevelés vagy gimnasztika, hiszen emellett azért jócskán bele van csempészve a tánc, alapmotívumok és hangsúlyok is. Ha például hozok egy zenét Erdélyből, akkor megpróbálok abba a dialektusba összeállítani mozgásokat. Amerre járunk- kelünk a világban, mindenhonnan, minden kultúrából gyűjtök mozdulatokat, amiket beleszövök a mozgásba. Nem csak maga a mozgásforma különleges, hanem a minőségi, léleképítő zene is, ami a mai zajokkal teli világban rendhagyónak és kivételesnek számít. Korosztályhoz nem kötöm, minden életkorban lévő hölgy megfordul nálunk. Volt már rá példa, hogy a nagymama, az anyuka és az unoka karöltve jöttek az órára. Egyszóval bárkit szívesen látunk, aki kímélő, ugyanakkor karbantartó mozgásformára vágyik.
Zékány L. Rita
Fotó forrása: “Fecske”
A cikk eredeti környezetében, a Várnegyed újságban.