Filmes tiszteletadásként is értelmezhető a Reformátusok és Trianon
– Interjú Ablonczy Bálint újságíróval, a szóban forgó film készítőjével
Az alábbi interjú a Károli Gáspár Református Egyetem lapjában, a Károli Magazinban jelent meg 2020 őszén. Az írást eredeti környezetében ide kattintva találod meg.
Tavasszal mutatta be Egyetemünk (KRE) azt a dokumentumfilmet, amelyet Trianon 100. évfordulója alkalmából készített az Egyetemen működő Reformáció Öröksége Műhely. A Reformátusok és Trianon című mozgóképes alkotás arról szól, miként szakította szét az 1920. június 4-i békeszerződés a Kárpát-medencei reformátusságot. A film kapcsán a készítőt és a Műhely vezetőjét, Ablonczy Bálintot kérdeztük.
» A dokumentumfilm – bár nagyon nehéz időszakot dolgoz fel – mégis pozitív üzenetet hordoz: a legnagyobb nehézségeket is le lehet küzdeni, a legnehezebb körülmények között is túl lehet élni. Ezzel a szándékkal készült a film, vagy csak pusztán tényeket akar közölni és mi, a külső szemlélők gondoljuk mögé mindezt?
Örülök, hogy ez volt a benyomása. A Trianon utáni összezuhanás legfontosabb üzenete, hogy hittel, munkával, alázattal a legnehezebb helyzetből is ki lehet lépni. A százéves évfordulón sokat beszéltünk Trianonról, az 1918-1920 körüli esztendőkben teljesen újrarajzolódó Közép-Európáról. Ha valaki megnézi az akkori közép-európai etnikai térképet, a maitól teljesen eltérő képet lát. Az észtországi németektől a litvániai lengyeleken át az albániai görögökig a legtöbb közép-kelet-európai kisebbséget mára elűzték, asszimilálták vagy identitásukban, nyelvükben, önazonosságukban nagyon meggyengültek. Az egyetlen komolyan vehető kivétel mind a mai napig a Kárpát-medencei magyarság. Határon innen és túl is küzdünk persze az elvándorlással, a népességcsökkenéssel, de abban, hogy a határontúli magyar közösségek máig léteznek, komoly szerepe van az egyházaknak, különösen a Magyar Református Egyháznak. Filmünkben a kárpátaljai Nagyberegi Református Líceum lelkész-igazgatója, Tóth László Jeremiás prófétát idézi: Isten az ő népének nem pusztulást akar. Tehát amikor nehézség, összeomlás és kilátástalanság van, az nem ok arra, hogy elhagyjuk azt, amit a derűs napokon képviseltünk. Komoly üzenet ez számunkra a mostani járványos időkben: száz évvel ezelőtt, sokkal nehezebb körülmények között, akkor is világjárvánnyal, a spanyolnáthával küszködve, egy trianoni összeomlásból tápászkodva ezek a közösségek képesek voltak újraszervezni önmagukat.
» Elmondható, hogy egyformán viszonyultak a reformátusokhoz mindegyik utódállamban? Vagy volt azért, ahol könnyebb, netán különösen nehéz helyzetbe kerültek?
Az utódállamok hozzáállása, viszonyulása mindenütt nagyon hasonló volt. Számukra a református egyház mindenekelőtt magyar egyház volt. A magyar reformátusok kétszeres hátrányt szenvedtek: egyrészt azért, mert magyarok, másrészt azért, mert reformátusok. Bár a határon túlra került katolikus egyházi birtokokat az utódállami földreformok során javarészt ugyanúgy elvették, de mögöttük mégiscsak ott volt egy nagy világegyház, s ez jelentett bizonyos védelmet. Ráadásul Csehszlovákiában, Romániában, a Szerb-Horvát-Szlavón Királyságban (a későbbi Jugoszláviában) a katolikusok messze nem csak a magyarok voltak – például németek, horvátok, szlovák hívek is voltak szép számmal, ez is jelentett némi mozgásteret. A reformátusok esetében az utódállamok úgy vélekedtek – tulajdonképpen helyesen –, hogy ez a protestáns egyház nem csak egy hitbeli közösség, hanem a magyar kultúra és bizonyos értelemben a magyar intézményrendszer letéteményese is. Ennek következtében nagyon komoly jogi, politikai bonyodalmak kísérték az újonnan megszerveződő kisebbségi református egyházak életét. Egy példa: a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet jogilag egészen 1939-ig nem ismerte el a román állam, furcsa, exlex állapotban működtek. De ehhez hasonló elismerési probléma volt az akkor még Kárpátalját is magában foglaló Csehszlovákiában. Az utódállamok azt is megkövetelték, hogy a hozzájuk került magyar reformátusok szakítsanak meg minden kapcsolatot a magyarországi református egyházzal.
» Azáltal, hogy az új hatalom egyfajta magyar vallásként tekintett a református vallásra, nagyon nehéz helyzetbe kerültek a hívők. Az üldözés következtében felerősödő összefogás a magyar identitás megőrzésében is közreműködött – ez valóban így volt?
Igen, ezt nagyon jól bemutatják a filmünkben megszólaló szakértők. Volt egy nagyon komoly menekülési hullám: 1918 és 1923 között – történészi becslések szerint – négyszázezer ember jött át az elfoglalt területekről. Nagyon sok állami tisztviselő, középiskolai tanár, közigazgatási szakember, postás, vasutas hagyta el a megszállt, majd Trianonban elcsatolt területeket. A lelkészek nagy része viszont helyben maradt, kitartott a közössége mellett. Ennek az volt az ára, hogy le kellett tenni a hűségesküt az utódállamokra, és értelemszerűen teljesen megszűnt az addig óvó-védelmező magyar keretrendszer. Az elsők között eszmélő Ravasz László már 1919-ben leírta, hogy „az államilag tenyésztett magyarságnak meg kell szűnnie”, az új helyzetben „lelki magyarságra” van szükség. A külső vár lebomlásával tehát a belső várat kellett megerősíteni. A magyar reformátusok jól vizsgáztak: sok esetben megizmosodott a XX. század elejére kiüresedett egyházi élet, lelki élet Erdélyben komoly ébredési hullám indult, egyesületek, szövetségek jöttek létre, megszervezték a fiatalokat, a nőket, mindent megtettek az iskolák megtartásáért. Felvidéken a magyar kultúrának is nagyon komoly bázisa lett az egyház, színjátszócsoportok, olvasókörök alakultak, Délvidéken a hívek áldozatkészségének köszönhetően református árvaház nyílt meg. Még felekezetközi egyetem is indult Kolozsváron, amikor a magyar egyetemet kiutasították: félretéve minden korábbi ellentétet katolikusok, reformátusok, unitáriusok együtt tartották életben a magyar felsőoktatást. A felekezetközi egyetemet a román hatóságok rövid úton szintén bezáratták, de ez a történet is megmutatja a nemzeti megmaradás érdekében megvalósult keresztyén összefogást. Erre az összefogásra máig lehet építeni.
» Mire, kire számíthattak az új – leginkább ellenséges – környezetben az elszakított reformátusok úgy, hogy mindeközben a megcsonkított Magyarországnak is bőven megvoltak a leküzdeni való nehézségei?
Lényegében csak magukra számíthattak. Hatos Pál történésznek van egy nagyon fontos mondata a filmben: a vereség (a régi Magyarország összeomlása, Trianon) egy kitüntetetten keresztyén élethelyzet. Eldől, hogy mennyit ér az, amit az ember kényelmesebb körülményei között vallott. Az egyház vezetőinek és a híveknek is ki kellett ismerniük magukat az új helyzetben, s ez bizony nem ment konfliktusok nélkül. Itt volt például a már említett hűségeskü kérdése. Képzeljük el, hogy olyan emberek, akik egész életükben a Magyar Királyságban éltek, nem beszélték az utódállamok nyelvét, egyszer csak azt az utasítást kapják az utódállami hatóságoktól, hogy vagy leteszik a hűségesküt vagy teljesen ellehetetlenül az egyházi élet, s a renitenseket még ki is utasíthatják. Bonyolult helyzet volt ez, de az egyházi vezetők és a lelkészek nagy része végül letette a hűségesküt. Helyesen tették, hiszen élni kellett tovább, szolgálni kellett tovább, működtetni az intézményrendszert. A kisebbségi élethelyzet tele van ilyen és ehhez hasonló dilemmákkal.
» Nyilvánvalóan megváltozott az utódállamokban a légkör a száz évvel ezelőttihez képest, talán valamivel elfogadóbb a közhangulat. Milyen a reformátusság mai helyzete az anyaországon kívül?
Képlékeny, azt mondanám. Egyfelől a helyzet valóban nem olyan, mint 1918-1920-ban, sőt, még nem is olyan, mint 1989 előtt, például szó sem lehetett egyházi oktatásról sem a határon túli magyar területeken, sem Magyarországon. Azóta természetesen kiépült egy intézményrendszer, szabad a kapcsolattartás. Sokszor lebecsüljük például az Európai Unió ilyen típusú jótékony hatását, pedig még én is emlékszem arra, amikor már bőven a rendszerváltás után, de az uniós csatlakozás előtt a román határon órákat kellett várni, és a buszvezetőnek be volt készítve az üveg whiskey, amit, ne adj’ Isten, fel lehetett használni annak érdekében, hogy egy kicsit megolajozzuk az átkelés procedúráját. Ugyanakkor ha figyeljük az ukrán nyelvtörvény körüli vitákat, a román elnök magyarellenes kijelentéseit, akkor látjuk, hogy a helyzet gyorsan romolhat.
» Novák Tamás neve nagyon ismerősen csenghet sokak számára. Milyen megfontolásból kérte fel az ismert „Biszku-film” készítőjét a jelenlegi projektben való közreműködésre?
Novák Tamás volt a film operatőre, ő felelt a film technikai részéért: ő a történelmi dokumentumfilmek egyik szakértője. A Biszku Béla pályáját feldolgozó Bűn és büntetlenség mellett Tamás készített filmet a zsidómentő hős katonatisztről, Ocskay Lászlóról erdélyi arisztokrácia sorsáról, és Rajk László peréről is. Célunk az volt, hogy egy feszesre vágott, a legjobb szakértőket megszólaltató, korabeli dokumentumok, fényképek, híradófelvételek mellett animációkat is tartalmazó ismeretterjesztő filmet készítsünk, amit az egyháztörténet iránt eddig nem feltétlenül érdeklődők is megnéznek. Így egy középiskolai történelemórán vagy egy gyülekezeti alkalmon is bátran le lehet vetíteni – mindkettőről érkeztek már hozzánk jelzések. Rövid idő alatt már tizenkétezer megtekintésnél jár a film az Egyetem Youtube-csatornáján, de ennél jóval többen láthatták a már említett csoportos megtekintések miatt.
» Nyilvánvaló, hogy a Reformátusok és Trianon dokumentumfilm hiánypótló alkotás. Mi okból vállalta fel a Károli Egyetem egy szakműhelye a film elkészítését úgy, hogy az alkotás célcsoportja egyértelműen túlmutat az Egyetemi Polgárságon? Milyen témákkal, mivel foglalkozik a Reformáció Öröksége Műhely?
A két kérdés összefügg: a Károli Gáspár Református Egyetem nem csak Magyarország, hanem egész Közép-Európa legnagyobb protestáns hátterű felsőoktatási intézménye. Természetesen ez nem jelent bezártságot, bárki felvételizhet az Egyetemre – és a felvételi jelentkézesekből az látszik, hogy mind többen szeretnének itt tanulni. Ezzel együtt viszont határozottan van – és kell is, hogy legyen – református arcéle az Egyetemnek – az egyik felelőse ennek éppen a mi műhelyünk. A Reformáció Öröksége Műhely a Hanula Gergely professzor által vezetett Egyház és Társadalomkutató Intézeten belül azért jött létre a 2018-as év végén Zsengellér József volt rektor kezdeményezésére, hogy a lehető legszélesebb közönséghez szóló ismeretterjesztő tartalmak előállításával erősítse az Egyetem református identitását, egyben az egész magyar reformátusság számára hasznos művelődési kezdeményezések otthona legyen. A Reformátusok és Trianon elkészítésén túl az Egyetem Hittudományi Karának Egyháztörténeti Tanszékével közösen szervezzük a mára rangos egyház- és társadalomtörténeti seregszemlévé kinőtt Hagyomány-Identitás-Társadalom (HIT) konferenciákat, emellett kiadványokat is megjelentetünk. Nekiláttunk az internetes református művelődéstörténeti enciklopédia, a RefWiki elkészítésének, amely a mindenki által jólismert Wikipédia protestáns változata: a legjobb szakértők által írt szócikkekkel tervezzük bemutatni a magyar protestantizmus elmúlt félezer évének lényeges fogalmait, személyeit, eseményeit, folyamatait.
» Milyen visszajelzések érkeztek a film közzététele óta? Tervezik esetleg további dokumentumfilm készítését a határon túli reformátusságnak a második világháborút követő, szintén megpróbáltatásokkal teli időszakáról is?
A nagyszámú, igen kedvező visszajelzés megerősített minket abban, hogy határon innen és túl komoly igény mutatkozik a református múltat feldolgozó ismeretterjesztő tartalmakra. Jövőre lesz hetven éve, hogy 1951. júniusában letartóztatták Pógyor Istvánt, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület akkori vezetőjét, aki aztán két évvel később ott is halt meg. A Földváryné Kiss Réka vezette Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködve dokumentumfilmet készítünk az ő alig ismert történetéről, ami egyben a református egyház diktatúra általi megtöretését is bemutatja. Közben folyamatosan dolgozunk egyéb projektjeinken, hogy a reformáció öröksége minél élőbb legyen…
Zékány L. Rita
Fotó: Kalocsai Richárd