Kössünk, lányok!
– INTERJÚ A FONALPARADICSOM MEGÁLMODÓJÁVAL, ERDEI GYÖNGYVÉRREL
Az interjú Budapest I. kerületének kerületi lapjában, a “Várnegyed” újságban jelent meg 2017. márciusában.
A Duna-parti Budavári Művelődési Ház már két éve ad helyet a Kössünk lányok közösség különböző programjainak. Az eseményekhez bárki csatlakozhat, aki szeret kötni, legyen szó akár kezdőkről, újrakezdőkről vagy haladókról. A szépszámú közösséget Erdei Gyöngyvér, a Fonalparadicsom megálmodója fogja össze, akivel kellemes beszélgetést folytattunk a közelmúltban.
» Először is hadd kérdezzem meg, miért pont a kötés, és mióta tart a szerelem?
Kisgyerek koromban találkoztam a kötéssel. Hat éves lehettem, amikor felfedeztem, hogy az édesanyám testvére hobbiból kötöget, az ő segítségével tanultam meg az alap lépéseket. Erdélyben – ahol felnőttem – egyébként ez teljesen természetes volt, sokan hordtak kötött dolgokat, illetve a lányok többsége kézimunkázott, és ha valaki nem tudott inkább az volt a furcsa. Tizenéves koromra már az egész gardróbom saját készítésű, egyedi kötött ruhákból állt. Saját technikákat dolgoztam ki magamnak, igyekeztem egy darabból elkészíteni a holmikat, varrás nélkül, elkerülve a külön darabok összeillesztését, varrogatását. Egy idő után felismertem, hogy sajnálom elvágni a fonalat, tulajdonképpen nem szeretem azokat a technikákat, ahol kis darabokból dolgozunk.
» Gyöngyvér, a kezdetektől tudtad, hogy annál nagyobb terveid is vannak, minthogy otthon egymagadban kötögess?
Nem, akkor gyerekkoromban ez még nem fogalmazódott meg bennem, tudtam ugyan, hogy fontos szerepe van az életemben, de a fiatal felnőttkor időszakában teljesen megváltozott az életem. Megszülettek a gyerekeim, menedzseri pozícióban dolgoztam egy vállalatnál közel 20 évig, így csak a maradék kis szabadidőmben köszönt vissza a régi szenvedély. A gyerekeimnek mindig is kötöttem, ők pedig büszkén hordták ezeket a holmikat, hiszen „Anya kötötte”. 20 év kihagyás után éreztem, hogy rettentően hiányzik az életemből a kreativitás, nagyon kevés az az idő, amit ennek szentelhetek. Ekkor úgy döntöttem, új irányt vesz az életem, és visszakanyarodtam a kezdetekhez. Eleinte nem tudtam, milyen formában valósítom meg az álmom, de abban biztos voltam, hogy az internet lesz a segítségemre ebben. A következő 2 hónap alatt 7000 követője lett a kezdetleges blogomnak, naponta több százan csatlakoztak az online csoportomhoz, ez már megerősített abban, hogy van igény a kézimunkázásra és a közösségre.
» Aki ellátogat a honlapodra, a Fonalparadicsomra, az láthatja, hogy több rendezvényt, személyes találkozót is szervezel hétről-hétre: “Fonalsimogató”, “Kössünk Lányok Találkozó”, “Tanszoba” és esti kötőklubok is működnek. Mi a különbség az események között, és melyiket milyen célközönségnek szánod?
Az online közösségi élet sikerén felbuzdulva megszerveztem az első Kössünk lányok találkozót, fonalsimogatót. Eleinte nem tudtam, hogy milyen időközönként lesz igény személyes találkozásokra, foglalkozásokra, de az első meghirdetett időpont után egyértelművé vált, hogy rendszeresen találkoznunk kell. Egy rövid, kezdeti időszak után kezdtem utánanézni, hol lehetne az állandó helyszín. Elsődleges szempont volt, hogy jól megközelíthető és könnyen megtalálható legyen, hiszen nagyon sokan járnak fel vidékről is. Ekkor találtam rá a Budavári Művelődési Házra, ahol nagyon tetszett a programom ötlete. A művelődési ház termeit megismerve körvonalazódott, hogy itt kisebb és nagyobb találkozók is megvalósíthatók, így alakult ki a Tanszoba, ami péntek délutánonként működik, illetve a Péntek Esti Kötőklub is, ami jelenleg minden hónap utolsó péntekén egy hosszabb foglalkozást takar. Ezek az időpontok kiscsoportos foglalkozásként valósulnak meg a Panoráma teremben, itt azokra számítunk, akiknek a segítségére lehetek, bármilyen szakaszban is van a tudása. A péntek esti alkalmakat csak örömkötésnek, közös kötésnek hívom, míg a színháztermi Kössünk Lányok Találkozó az, ami nagyobb létszám befogadására is alkalmas. Ez egy olyan közösségi tér, ahol a résztvevők megoszthatják egymással a tudásukat. Az én figyelmem a fonálbemutatón, tanácsadáson van főleg, a jelenlévők között pedig inkább tapasztalatcsere és társalgás zajlik. Emellett további programok is vannak, melyeket a lakóhelyemen, Csobánkán kialakított fonál
bemutatótermemben, a Fonalparadicsom Klubban tartok. Az események mellett fontos kiemelni, hogy a honlapról átkattinthatunk a Fonalparadicsomra is, ami nem más, mint a saját webáruházam. Ahogy egyre többen lettünk, nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a közösséget alapanyaggal is ki kell szolgálni, hiszen a jó munkához jó anyagokra és eszközökre is szükség van.
» A Facebook-oldaladat mára jóval több, mint tizenhatezren nyomon követik, illetve a foglalkozások is népszerűek. Mit gondolsz, minek köszönhető az, hogy ebben a modern és felgyorsult világban még mindig ennyien érdeklődnek a kötés művészete iránt? Mik a céljaid a jövőre nézve?
Szerintem a mai világban még értékesebb az egyediség, mint valaha, hiszen a mindenki számára elérhető divat is már tömeggyártáson alapszik. Az általunk készített termékek viselése vagy akár ajándékozása már önmagában óriási öröm, másrészt a készítés folyamata stresszoldó, kikapcsoló hatással van az alkotóra. Azt gondolom, emellett van még egy nagyon fontos tényező, a közösséghez tartozás. Természetesen számít az is, hogy mi maga a tevékenység, de a csapat és a valahova tartozás szintén meghatározó. Azt kell mondjam, hogy a jelenlegi találkozók inkább a 40 év felettieket mozdították meg, elvétve persze vannak fiatalabbak is, de nem ez a jellemző.
A további céljaim között szerepel a fiatalabb korosztály megszólítása is, ezt az irányt az online oktatással szeretném majd elindítani. Illetve a nagy számok ellenére még mindig nyitottak vagyunk és várjuk magunk közé azokat, akik jó hangulatban, kötéssel töltenék a szabadidejüket.
Zékány L. Rita
Fotó forrása: Erdei Gyöngyvér/Fonalparadicsom
A cikk eredeti környezetében, a Várnegyed újságban.