„Semmit sem szabad rutinból csinálni”
– interjú a Magyar Örökség Díjas Misztrál együttessel
Az alábbi interjú Budapest I. kerületének kerületi lapjában, a Várnegyed újságban jelent meg 2017 februárjában.
A Magyar Örökség Díjjal a tavalyi évben kitüntetett Misztrál együttes neve fogalom a verseket és az igényes hangszeres muzsikát kedvelő hallgatóság körében. Mi, első kerületi polgárok ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy minden hónap utolsó vasárnapján „házhoz jön” az együttes, hiszen hosszú évek óta kerületünkben, a Bem rakpart 6. szám alatt tartják népszerű klubjukat. Heinczinger Miklóssal – Mikával -, Török Mátéval és Tóbisz Tinelli Tamással, a zenekar három alapító tagjával beszélgettünk a Budavári Művelődési Házban.
» Húsz év nagy idő egy zenekar, de még egy ember életében is. Mesélnétek a kezdetekről?
Máté: 1997-ben alakult meg a zenekar, akkor még trióként. Hármunk találkozása – túlzás nélkül – sorsszerű volt. Húsz évesek voltunk, és már a kezdetektől tudtuk, hogy verseket akarunk énekelni. A Kalákában zenélő Huzella Péter és Radványi Balázs is tanárunk volt Dévai Nagy Kamilla Krónikás Zenedéjében, ahol megismertük egymást. Balázs hívott meg minket a pesthidegkúti Petőfi Sándor Művelődési Házba, ahol így megalakult a Komisz Kenyér együttes és a Misztrál közös klubja. Évekig csináltuk, nagyon családias légkörben, de egyre gyarapodó közönséggel. Emlékszem, húsz forint volt a zsíroskenyér és tíz forintért lehetett házi sütit vásárolni – idézi vissza a kezdeti éveket mosolyogva Török Máté.
» Sokfelé zenéltetek megalakulásotok óta, vidéki klubjaitok is voltak. Nem emésztett ez fel sok energiát?
Tamás: De nagyon is. Ám mi ezt választottuk, szerelemből csináltuk és csináljuk ma is. A kétezres években kevés klub működött, így volt igény arra, amit csináltunk. Célként tűztük ki magunk elé egy országos klubhálózat létrehozását. Évekig működött a Regejáró Misztrál Klub Vácott, a Barangoló Teaházban és Tiszafüreden is. Budapesten az Alexandra Könyvesházban a Nyugatinál adtunk rendszerint teltházas koncerteket, majd a Bem rakparton állapodtunk meg, és itt vagyunk a mai napig.
» Jól érzitek magatokat az első kerületben? Megtalálta nálunk a helyét a zenekar?
Máté: Hogyne, tökéletes helyszín ez a fővárosi klubnak. Itt, a Budavári Művelődési Házban mindig hívhatunk vendégzenészeket, együtteseket a fellépéseinkre, ami nagyon fontos számunkra. Ez lehetőséget ad arra, hogy bemutassunk olyan művészeket, akik nagyon magas színvonalon zenélnek, de mégsem annyira ismertek. A versénelésnek nagyon szűk piaca van Magyarországon, mégis sokan foglalkoznak vele. Szeretnénk, ha jobban megismerné őket a közönség.
» Jól tudom, hogy Budapesten kívül is aktív közösségteremtő munkát végeztek?
Máté: Mindenki a saját lakóhelyén próbálja megszervezni a kultúra kis köreit. Mika Sződön, Tamás Visegrádon, jómagam pedig Verőcén próbálom letenni azokat a közösségi alapokat, amelyek aztán össze tudnak érni. Fontosnak érezzük, hogy kicsiről, lokálisan induljunk. Az egyik legfontosabb tapasztalatunk, hogy semmit sem szabad rutinból csinálni.
» Milyen visszajelzéseket kaptok? Megvan az igény az emberekben arra, amit csináltok?
Mika: Abszolút. Működik a dolog, szeretik az emberek.
» Cserélődik a közönségetek, vagy állandó arcok tűnnek fel a koncerteken? Életkorhoz köthető, ki jön el meghallgatni titeket?
Mika: Életkorhoz egyáltalán nem köthető. Életszakaszhoz sokkal inkább, attól függően ki, mikor érzi azt, hogy erre van szüksége. Tamás: Érdekes, hogy sokan – néhány év kihagyás után – újra megjelennek a koncertjeinken, legtöbbször már kisgyermekeikkel. Ez nagyon jó élmény.
» Mivel készültök a zenekar születésnapjára?
Mika: Szeretnénk új albumot rögzíteni. Nemsoká’ eljön a megszokott lemezkészítést megelőző közös elvonulásunk ideje (mosolyog). Ilyenkor – szigorúan csak a zenekar tagjai – együtt töltünk néhány napot, egy hetet, és összeállítjuk az új album anyagát. Mindig így csináltuk, ez másképp nem megy. A Balassi lemez például Tiszaörsön, a Dsida-lemez pedig Tiszafüreden született. Emellett októberben terveink szerint nagyszabású koncerttel ünnepeljük meg két évtizedes fennállásukat. De addig is, mindenkit szeretettel várunk a Regejáró Misztrál Klubunkba a szokásos időben: minden hónap utolsó vasárnapján a Budavári Művelődési Házban!
Zékány János
